2010. december 1., szerda

Hirtelen meggazdagodás


Milyen gazdag vagyok! Mennyi mindenem van!

Milyen fantasztikus, hogy ma is felkeltem, és kinyithattam a szemem, megpillanthattam vele birodalmam! Jó érzés volt lábra állni, és menni a lábammal a szokásos kávéért. Milyen jó, hogy van kávéfőzőm! Aztán a csaphoz léptem, hogy vizet engedjek, jééé, vizem is van, és poharam, amivel a lakás egyik pontjáról a másikra szállíthatom szomjoltómat. Milyen jó, hogy van tollam, amivel leírhatom gondolataimat, van papírom, és íróasztalom is hozzá. Milyen jó, hogy mindezt ülve végezhetem, mert van székem, és a székhez talaj, amelyen áll. Vagy éppen gurulhat is, ezért nem kell minden esetben a lábamat használnom, ha valamiért ki kell nyúlnom távolabbra. Mellesleg a talajon van parketta, amelyre szőnyeget tehettem. Az is jó, hogy van por a szőnyegen, ez azt jelenti, hogy élek és mozgásban vagyok. Mindezt felszippanthatom a porszívómmal. A porszívómhoz áramom is van, amellyel a tévém is működésbe hozható. A tévével pedig jól elszórakoztatom magam, mellette összeülhet a család, és együtt borzonghatunk vagy nevethetünk a filmeken. Milyen jó, hogy van kivel borzongatni, hogy van kivel megosztani a birodalmam. Milyen jó, hogy van hol élnünk, milyen jó, hogy van fedél felettünk. Annak is örülök, hogy van rajta ablak, amelyen bejön a napfény, de ha olyan kedvem támad, el is sötétíthetek, mert van függönyöm. Milyen jó, hogy van könyvespolcom, amely helyet ad a könyveimnek, és a könyvekben mennyi gondolat van, amelyek engem is segítenek gondolkodni, összevetni a tapasztalataimat a leírtakkal. Milyen jó, hogy vannak már tapasztalataim! Kedvemre viszonyíthatok. Milyen jó, hogy van ágyam, helyem, ahol pihenhetek, álmodhatok, ölelhetek. Olyan gazdag vagyok! Itt ez a sok szekrény, ahová a ruháimat akaszthatom! Milyen jó, hogy van ruhám, így nem maradok meztelen. Van fűtésem és ventillátorom is. Mind az én kényelmemet szolgálják, anélkül, hogy fontos lennék számukra. Milyen jó, hogy van hűtőszekrényem és mikrohullámú sütőm, amelyek pedig az ételeim minőségét szolgálják, közvetetten tehát az én „minőségemhez” is hozzájárulnak! Hát nem csodálatos, hogy vannak ételeim, amelyek által napról-napra létezhetek? Az is jó, hogy van WC-kagylóm! Milyen gazdag vagyok! Mennyi mindenem van! Milyen jó, hogy van kezem, megfogni a tollat, és van tudatom, vezetni abba az irányba, amerre a gondolataim terelik! Milyen jó, hogy van memóriám, emlékezni a betűk formáira, hogy azt, mint jeleket, használhassam önmagam kifejezésére.
Gazdag vagyok. Dúsgazdag. Mennyi lehetőségem van! Tudok jobbra, balra, előre és hátra is lépni! De nem csak lépni, hanem kúszni, ugrani, esetleg dőlni! Milyen jó, hogy van bennem erő felsorolni birodalmam imádott tárgyait, dolgait, és van szabad akaratom abbahagyni az írást.
Csodálatos gazdagság! Gondolkodj el ezen egy picit!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése